Ny�ri napnak alkony�lat�n�l
Meg�ll�k a kanyarg� Tisz�n�l
Ott, hol a kis T�r siet bel�je,
Mint a gyermek anyja kebel�re.

A foly� oly s�m�n, oly szel�den
Ballagott le parttalan medr�ben,
Nem akarta, hogy a nap sug�ra
Megbotolj�k habjai fodr�ba’.

S�ma t�kr�n a piros sug�rok,
(Mint megannyi t�nd�r) t�ncot j�rtak,
Szinte hallott l�pteik cseng�se,
Mint par�nyi sarkanty�k peng�se.

Ahol �lltam, s�rga f�veny-sz�nyeg
Volt ter�tve, s tartott a mez�nek,
Melyen a lev�gott sarju-rendek,
Mint a k�nyvben a sorok, hevertek.

T�l a r�ten n�ma m�lt�s�gban
Magas erd�; benne m�r hom�ly van,
De az alkony �szk�t vet fej�re,
S olyan, mintha �gne s folyna v�re.

M�sfel�l, a Tisza tuls� partj�n,
Mogyor�- s rekettye-bokrok tark�n,
K�zt�k egy csak a nyil�s, azon �t
L�tni t�vol kis falucska torny�t.

Boldog �r�k sz�p eml�kek�pen
R�zsafelh�k usztak �t az �gen.
Legmesszebbr�l r�m merengve n�ztek
K�d�n �t a m�rmarosi b�rcek.

Semmi zaj. Az �nnep�lyes csendbe
Egy mad�r csak n�ha f�ttyentett be.
Nagy t�volban a malom zug�sa
Csak olyan volt, mint szunyog dong�sa.

T�lnan, v�lem �tellenben �pen,
P�r menyecske j�tt. Kors� kez�ben.
Korsaj�t mig telemer�tette,
R�m n�zett �t; azt�n ment sietve.

Ottan n�m�n, mozdulatlan �lltam,
Mintha gy�keret vert volna l�bam.
Lelkem �des, m�ly m�morba sz�d�lt
A term�szet �r�k sz�ps�g�t�l.

Oh term�szet, oh dics� term�szet!
Mely nyelv merne versenyezni v�led?
Mily nagy vagy te! ment�l ink�bb hallgatsz,
Ann�l t�bbet, ann�l szebbet mondasz. –

K�s� �jjel �rtem a tany�ra
Fris gy�m�lcsb�l k�sz�lt vacsor�ra.
T�rsaimmal hosszan besz�lgett�nk.
Lobogott a r�zsel�ng mellett�nk.

T�bbek k�z�tt sz�ltam �n hozz�jok:
„Szeg�ny Tisza, mi�rt is b�ntj�tok?
Annyi roszat kiab�ltok r�la,
S � a f�ld legj�mborabb foly�ja.”

P�r nap mulva f�l szenderg�semb�l
F�lrevert harang zug�sa vert f�l.
J�n az �rviz! j�n az �rviz! hangz�k,
S tengert l�ttam, ahogy kitekint�k.

Mint az �r�lt, ki let�pte l�nc�t,
V�gtatott a Tisza a r�n�n �t,
Z�gva, b�gve t�rte �t a g�tot,
El akarta nyelni a vil�got!

(Pest, 1847. febru�r.)